Egy levegővételnyi szünet után szeretném leírni "Heléna" történetét, aki történetesen az egyik volt barátnőm, szóval közeli a történet itt is.
Már jó pár éve, hogy megismertem Helénát... ha egyetlen egy jelzővel kéne leírnom: cicus / vadmacska. A nézése, a jellemvonásai. Akkoriban, amikor együtt voltunk mindketten félrekúrtunk, bár ezt természetesen nem mutattuk ki a másiknak... aztán egy augusztusi napon szétmentünk és itt kezdődik Heléna múltjának egyik sötét fejezete. Ahogy említettem olyan volt mint egy macska, önfejű, irányíthatatlan és makacs. Ehhez jött még a tini lázadása, a dögös teste és a smaragdzöld szemei. Anyja jól keresett, apja egy gyárban volt vezetőbeosztásban, bár elváltak és külön életek. Itt jött a képbe az a tény, hogy a kedves anyuka nem szeretett magányos lenni és az hogy Heléna nem jött ki jól a mostoha jelölttel. Szeretett császkálni, vadulni és új dolgokat kipróbálni, bármit csak ne kelljen otthon lennie. Így történt, hogy a jólétből a nagymamához menekült, aztán persze az éjszakába és ott hamar rátalált az ólálkodó rossz is. Amikor először hallottam, hogy pénzért fekszik le másokkal elképedtem, pedig akkoriban nem volt még képem a szexipar világáról, csak valami felületes körvonal. A mai napig nem tudom pontosan a hogyan és miértet (viccesen mondogattam régen: "Annyira rákapott a szexre mellettem, hogy végül kúrva lett..."), de a tény az, hogy hónapokig, talán évekig dugták nyakra-főre a kis tinit. A pénzt szerintem ő is elverte, mint mindenki a szakmában, mivel most sem áll jobban anyagilag, mint anno, ugyanúgy a nagymamájánál él, néha szoktam is látni az utcán (környékemen), ahogy megy hazafelé. Tapasztaltabban és érettebben egy szép napon felhagyott a dologgal. Új külsővel vágott neki egy szebb életnek. Már a múlt ködébe vesztek aranyló fürtjei, amik megcsillantak holdfényben, mára csak a sötét haj és rövid, tüskésebb fazonú haj maradt meg. Egy ideig pultos lányként tevékenykedett, rutinosan szerelte le gondolom a hülye faszokat. Megváltozik az ember a sok vendég után, lesütött vagy éppen távolba meredő tekintettel közlekedik az utcán, inkább senkit nem akar megismerni, minthogy valaki felismerje a múltjából. Társkeresőn keresi a boldogságot, viszont kérdéses, hogy a terhet, amit magával cipel, elbírná -e egy kapcsolat a hátán.
Heléna nagyot ugrott az ismeretlen sötétbe és annyit ért el vele, hogy minden vendég után távolabb került a valóságtól, az élettől és azoktól a dolgoktól és pillanatoktól, ami miatt érdemes élni. Én még mindig őrzöm a szerelmes levelét az egyik fiókban és az emlékét egy olyan lánynak, akivel csodálatos perceket éltünk meg és aki a múltam része. Ennyit tehetek érte, hogy ne csak a keserűség maradjon meg a múltjából, hanem a szép is...
